Ma húszan bevonultunk a Szenátusi ülésre, hogy személyesen hallgassuk meg a béremelésekkel kapcsolatos hozzászólásokat. Mivel nem vagyunk (a PTE-n jelenleg nincs) reprezentatív szakszervezet, érdemileg ott hozzászólni nem tudtunk. Ugyanakkor mi húszan éreztük, milyen az, amikor már a puszta jelenlétünkkel is nyomást tudunk gyakorolni – megmutatva, hogy emberek állnak a számok mögött, és valódi tétje van annak, ha valaki felszólal vagy hallgat az érintettek előtt. Jó érzés volt látni, hallani hogy az elmúlt hónapokban sikerült felkavarni az állóvizet, kérdéseket felvetni és valódi eredményt is elérni.

Ami már a pár nappal korábbi szakszervezeti konzultáción kiderült:

• Az oktatóknál az emelés degresszív: a tanársegédek és adjunktusok 25%-os alapilletmény-emelést kapnak, míg a docenseknél és professzoroknál ez 21%.
• A kutatói munkaköröknél szintén degresszív az emelés, de alacsonyabb mértékű.
•  A nem oktató, támogató munkakörök esetében a béremelés mértéke jelentősen kisebb: átlagosan 10%. Az egységvezetők 6%-os bértömeget kapnak, aminek az elosztását saját hatáskörben fogják eldönteni, figyelembe véve az egység specifikumait, ezen felül további 4%-ot pedig arra kell fordítaniuk, hogy azon munkavállalók fizetését emeljék, akik a munkavégzési szintekhez tartózó bérek mediánjai alatt keresnek.
• Az emelt béreket májusban fogják először utalni és január-március havi bérkülönbözetet is kifizetik

A degresszív béremelés – szakszervezeti követelés nyomán- megvalósul, azonban míg az oktatói béreknél ez átlagosan 20%-ot jelent, addig a nem oktatói béreknél ez jelentősen kisebb mértékű.
A Szenátusi ülésen érdemi vita nem igazán lehetett- Schepp Zoltán rektorhelyettes jelezte, hogy nem ez a fórum a vitához- de felszólalását mégis három hozzászólás követte. A jogi kar dékánja megjegyezte, hogy előbb-utóbb a bérollóval foglalkoznia kell az egyetemnek. A BTK szenátora három kérdést tett fel: miért ilyen alacsony a nem oktatók béremelése, miért kapnak az oktatóknál kevesebb emelést a kutatók, és végül: mi az a fórum, ahol meg lehet érdemileg vitatni a béremelési stratégiát.
Az első kérdésre Decsi István kancellár azt a választ adta, hogy megnézték a dél-dunántúli piacon, és hasonló béremeléseket adtak más intézményekben is. Mi itt megjegyeznénk: valószínűleg más alapbérekkel rendelkeznek azok a dolgozók, amikor megkapják a hasonló 10%-os emelést!
A kutatókra vonatkozó béremelésre Schepp rektorhelyettes válaszolt, miszerint a kutatók általában pályázati forrásokból is finanszírozottak. A harmadik kérdésre ott nem hangzott el érdemi válasz.
A harmadik felszólaló a Művészeti Kar dékánja volt, megjegyezve, hogy bérfeszültségek vannak a karokon és jelezte, jó lenne, ha nem májusig kellene várni a béremelésekkel. Erre válaszul Schepp rektorhelyettes elmondta: az egyes egységek vezetői kaptak forrásokat, hogy ezt az időszakot átvészeljék, de óvatosnak kellett lenni, hogy valóban rendelkezésre álljon a fedezet.
A Szenátusi ülés után Miseta Attila rektorral is beszéltünk és elmondhattuk a szakszervezeti álláspontot, amit egyébként a szenátoroknak is megküldtünk. A válasz továbbra is az, hogy szűkösek a források, viszont, ígéretet kaptunk arra, hogy rendelkezésünkre bocsátják az egyes munkavégzési szintekhez tartozó új (tavalyi béremelés utáni) bér-mediánokat, ami fontos lépés az átláthatóság felé, és mostantól rendszeresen (negyedévente) lesznek tárgyalások a szakszervezetekkel.

Élni fogunk ezekkel a lehetőségekkel, és elkezdjük megszervezni azt a fórumot, ahol a rektort és a kancellárt felkérjük a bérstratégia érdemi megvitatására.
A nem oktató dolgozók béremelése és az összegyetemi bérszabályozás továbbra is prioritás!