Miseta Attilánál, a PTE rektoránál jártunk. A TDDSZ Elnöksége részéről Mende Balázs jött velünk, a rektor mellett Kresák Gergely rektori kabinetvezető vett részt a találkozón. Zeller Judit hivatalosan is tájékoztatta a rektort, hogy megalakult a TDDSZ PTE csoportja és bemutatta a képviselőket. Mende Balázs beszélt a TDDSZ-ről, célokról, hogyan éledt újjá a szervezet és most milyen kihívásokkal néz szembe. Judit beszélt arról, hogy miért alakultunk meg. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy mi érdekérvényesítő szakszervezetet szeretnénk működtetni, ahol a tagok aktívan együtt döntenek arról, milyen ügyekben állnak ki, és a kiállások módjairól is. Rektor úr kifejezetten értékelte, hogy beköszönt az új szakszervezet (eddig erre nem volt példa), örül az aktív tagságnak és fontosnak tartja az érdekek bekanalizálását a párbeszédbe.
A szakszervezeti reprezentativitást (ez azt jelenti, hogy adott munkavállalónál a dolgozók 10%-a szakszervezeti tag) Kresák Gergő hozta egy pillanatra fel, de rektor úr gyorsan le is zárta, arra hivatkozva, hogy ezt a többi szakszervezet esetében sem tekintették központi kérdésnek. Ne feledjük, hogy jelenleg három szakszervezet ül a PTE asztalánál: a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ), a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ)  és az Integrált Egészségügyi Szakszervezet (IESZ), és nagyon valószínű, hogy ezek közül egyik sem reprezentatív. Judit elmondta, hogy terveink szerint növekedni fogunk, vannak olyan egységek, ahol már most többségben vannak a TDDSZ tagok más szakszervezeti tagokhoz képest. Tervezzük, hogy felvesszük a kapcsolatot a karok és egyetemi szervezeti egységek vezetőivel is, illetve ahol taglétszám indokolja, helyet fogunk kérni a vezetői üléseken és a kari tanácsban. Amennyiben az egységvezetők kérik, rektor úr igazolja, hogy “hivatalosan” is létezünk a PTE-n.
Elmondtuk, hogy tagságunk meghatározta, mik azok az ügyek, melyeket mint szakszervezet képviselnünk kell és ezekből első helyen az oktatást segítők bérének rendezése áll. A rektor a könyvtári dolgozókat emelte ki, mi tisztáztuk, hogy majdnem minden egységben hasonlóan rossz a helyzet az oktatást, kutatást segítők bérét illetően.
A beszélgetés után Kresák Gergely felajánlotta, ha szükségünk van bármire (hely, infrastruktúra) keressük őt. Ezzel egyelőre nem kívánunk élni, részben az eddig nem túl nagy adminisztrációs teher miatt, részben azért, mert nem biztos, hogy szeretnénk elköteleződni a munkáltatónak.
A látogatásunk inkább volt kellemes, mint nem, többször is elhangzott, hogy fontos a szakszervezetekkel fenntartott jó kapcsolat, amit mi úgy értelmeztünk, hogy ők is törekedni fognak rá.

Barna Bea